9.Rész

-Megnézem a szobánkat.-szóltam Luke-nak,mire elengedett.
Beléptem a nekünk szánt szobába.Gyönyörű volt.Otthonos és kellemes színek vették körül az egész szobát,nagyon ízlésesen van berendezve.A kandallóba már be volt gyújtva,így kellemes meleg járta át az egész szobát.
-Haza kell mennem.-fordultam meg.
-Miért?-nézett rám úgy,mint aki meghibbant.
-Anyunak nem szóltam,hogy lelépek egy hétre és még a cuccaim sincsenek itt...
-Minden le van rendezve.-szólt nyugodt hangon.
-Hogy érted?
-Anyukádat mindenbe beavattuk.Tudja,hogy itt vagy velünk és azt is,hogy pontosan hol vagyunk.
-És a ruháim?
-Azokat Tina elhozta.Anyukád lerakta a kulcsot,hogy Tina be tudjon menni a házatokba,mikor ti elmentetek fagyizni.Csak Tina nem tudta kinyitni az ajtótokat.Ezért-röhögte el magát-a dilis barátnőd bemászott az ablakon.-röhögött mostmár totálisan.
Erre én is felnevettem.
-Szóval azért tűnt el minden a fürdőszobából reggel...-esett le minden.
-Igen.Még ezeket is elhozta.-bökött az asztalra,ahova le voltak dobva a sminkes dolgaim-Pedig sz*rt se érenk.-csóválta meg a fejét.
Erre közelebb léptem és lágyan megcsókoltam.Ő derekamat kulcsolta át a kezeivel,majd mind a két mancsa lecsúszott a fenekemre.Megmarkolta,mire egy halk nyögés hagyta el a számat.

8.Rész

-Indulnunk kell.-szólt.
-Oké.-kászálódtam ki az ágyamból.
Bemásztam a fürdőszobámba és a rakoncátlan hajszálaimat rendbe tettem.Felakartam rakni egy kis szempillafestéket,de sehol sem találtam meg a sajátomat.Se a szemceruzám.Hol a francba vannak?!
Ezekkel nem törődtem,inkább elkunyiztam anyu szempillafestékét és szemceruzáját.Alapozót nem rakhattam,mert a bőrünk színe nagyon nem talál.Míg nekem hullafehér bőröm van,anyunak szépen lebarnított.
Szóval,pattanásos fejjel mehetek bepótolni a tegnap elmaradt meglepetésem.Hurrá.
Durcisan mentem vissza Luke-hoz és még bosszankodtam egy sort.Ahoz képest,hogy nyár van,eléggé borús és hideg volt,ezért megkerestem a kabátomat.A szürke szerelésemhez egy fekete cipőt és szürke kabátot választottam.Pörfikt.
-Mehetünk?-kérdezte Luke.
-Aham.
Ő kiment és begyújtotta a motort,míg én bezártam az ajtót és dobtam anyunak egy sms-t.
Bepattantam Luke mellé az anyósülésre és elindultunk.Én a tájat bámultam totál lehengerlően (utálom,ha rossz idő van),mikor megállította a motort.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Hát..A meglepetés,az meglepetés.-vett el egy fekete sálat és a szememre rakta.
-Ne máár.-nyafogtam.
-De már.
Még buftiztam egy sort,mire Luke halkan elnevette magát.Ismét beindította a motort és végre elindultunk.

7.Rész

Heyho.:3 Az előző rész kicsit elcsépeltem,de azért remélem tetszett Ezt-azt részt tanévtől írom ezért nem lesz helyes de igyekszem. Ebben van egy kis felnőtt tartalom,szóval csak saját felelősségre.:D Jó olvasást. 
Xx.Writer ●０●

Luke-kal szerencsére hamar átbeszéltük a dolgokat és minden megoldódott. Bár még nagyon fáj a hasam es a karom,mégis próbálom nem mutatni a fájdalmat.
-Hé. -Jöttek le a lépcsőn Tináék.
-Hm?
-Jöhet a nagy meglepi-vigyorgott Jeremy és közben Tinát ölelte át.
-Ettől tartottam.-sóhajtottam.
-Oké.Indulhatunk.-sipákolt Tina.
-Mi?Hova?
-A meglepetéshez.
-Oké.Csak átköltözött.-céloztam a felsőmre,amit Logan szakított szét.
Abban a percben megszólalt Tina telefonja.Félrevonult és kiborultan tért vissza.
-Sajnos csak holnap tudunk menni.
-Miért?-kérdezte Jeremy.
-Majd elmondom.Megyünk moziba?kérdezteTina.
-Oké-egyezett bele Jeremy.
-Ti jöttök?
-Részemröl nem.-szóltam.
-Én se.-szólt Luke.
-Oké.Akkor holnap reggel ott legyetek.-szóltinkább Luke-nak,majd elmentek.
-És mit akarsz csinálni?-kérdeztem vadítóan nézve,de ő nem figyelt rám.
-Nem tudom.-válaszolta.-Szerinted?
-Passz...

6.Rész

Heyhoo:3 Meghoztam a hatodik részt is.Csak annyit szeretnék mondani,hogy innen indul be a történet.Az előbbi részek arra szolgáltak,hogy megismerjétek Luke és Mira hétköznapjait és hogy betekintsetek a szereplők életébe.Most viszont Mira szülinapi ajándéka csak bajt hoz a szereplők fejére.Innen kezd a menet halálos és veszélyes lenni.Jó olvasást.:3
xoxo. Writer

És eljött a szülinapom is.Ma végre betöltöttem a 19. szülinapomat is.
Mivel hátravan még Tináék meglepetése,úgy döntöttünk,hogy délutánig anyuval leszek,mert egy kicsit elhanyagoltam,amióta megkezdődött a vakáció.
-Jó reggelt,kis szülinapos!-lépett be anyu a szobámba.
-Neked is.-mosolyogtam anyura.
-Gyere reggelizni,mert utána vár a torta.
-Okés.Csak egy pillanat.
-Rendben.
Anyu kiment a szobámból és én gyorsan felöltöztem.Felvettem egy kék csőfarmert és egy szürke-fekete csíkos pántos pólót.A hajamat gyorsan rendbetettem és lementem a lépcsőn.
Anyu már a reggelivel várt.
-Még csak pár év,és itt fogsz hagyni...-szomorkodott anyu.Utálom,amikor minden szülinapomon ezekkel a lelki-fröccsökkel tömi a fejem.
-Anyu!-szóltam rá.
-Jó,értem.Inkább váltsunk témát.-vette lazára a figurát.
-Na.Tetszik az ötlet.
Míg reggeliztem,elbeszélgettünk úgy általában mindenről.Mikor befejeztem,anyu előszedte a tortát a hűtőből és abból is kajáltunk.És következett a kedvenc részem.
-Idén is alig tudtam választani az ajándékok közül.-vett ki a szekrényből egy dobozkát anyu.
Én izgatottan figyeltem a kis dobozkát.
-Mira-ült le mellém-Boldog tizenkilencedik születésnapot!-adta át az ajándékomat anyu.
-Köszönöm.-öleltem meg,és nekiestem a dobozkának.
Anyu izgatottan figyelte,ahogy lehámozom a kis dobozról a csomagolópapírt.Kinyitottam a dobozt,de nem hittem a szemeimnek...
-Anyu...

5.Rész

.

Ezerrel görcsöltem.A tegnapi éjszakán nem,mert egyrészt rohadtul álmos voltam és egy kicsit becsíptem.Ilyenkor nem gondolok a következményekre.Viszont,most józan vagyok és teljesen éber+ilyenkor tisztán gondolkodom és a következményektől is tartok.
Végül még megigazítottam a ruhámat (kék ing,amelynek feltűrtem az újját;fekete csőfarmer és egy magasszárú tornacipő) és kiléptem az ajtón.
Időközben anyunak is írtam sms-t,hogy ma Luke-nál alszom,ő meg nyugodt szívvel elengedett,csak megkért,hogy zárjam be az ajtót.
Szóval bezártam az ajtót és a kaput is és bepattantam Luke mellé az ülésre.
-Szija.-köszöntem.
-Szija.-köszöntött két csók köszött.
Nagy sóhaj kíséretében nekidőltem az ülés támlájának és vártam,hogy elinduljunk.Luke ahelyett,hogy elindult volna,leállította a motort.
-Mi a baj?-kérdezt.
-Semmi.-próbáltam leplezni az izgulásomat.
-Figyu...Már a reggel ennyire gondterhelt voltál.Most is az vagy.Nem tudod leplezni.
-De...
-Semmi de.Mond el.Addig nem indulunk.-mondta és kivette a kulcsot a helyéről.
-Rendben...
-Hallgatlak.

4.Rész

-Akkor ma nálam alszol.-mondta Luke.
-Oké...-biccentettem.Bár egy dolog azért zavart.Mi lesz,ha AZ megfog történni ma este?Hiszen már betöltöttem a 18-at (jövőhéten a 19-et fogom).És már felnőtt vagyok...Szóval megtehetném.De valamiért nem akarom.Egyszerűen nem kívánom.
-Valami baj van?-kérdezte pár másodperc hatásszünet után.
-Nem,nincs semmi...-tagadtam le.
-Tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz.
-Ez nem fontos...tényleg.-mosolyogtam rá.Majd Tinával kitárgyalom.
-Oké.-szólt.
-Öhm...Szerintem...most átöltözöm...Tök hűlyén nézek ki...-hebegtem.Még mindig a férfiingbe és az apró sortban voltam,csapzott,vizes hajjal és totálisan fekete szemekkel.
-Nem nézel ki hűlyén.-mondta.-Ha majd összeházasodunk-kezdte,a hasam pedig automatikusan görcsbe rándult-akkor minden reggel hajnalba fogsz kelni,csak azért,hogy mikor felébredek,akkor tetszelj nekem?-röhögte el magát.
A fejem égett ezerrel.Bár szeretem,amikor bunkózik velem,mert a végén mindig aranyosan "bocsánatot kér".Ez a kedvenc részem.
-Kérsz valamit?-indultam meg a konyha felé,mire elkapta a kezem.
-Téged.

Szereplők

Ezt egy kis ismertetőnek szánom,hogy jobban megismerjétek a szereplőket!:D

Iga Wysocka

Név : Miranda Dale
Becenév : Mira
Kor : 18 év
Érdeklődési kör : Luke,rajzolás
Családi állapot : Kapcsolatban
Jellemzője : Vöröses-barna haj
Bemutatkozás : Utálom,hogyha egyesek beleszólnak az életembe.Hallo!Ez az én életem és egyeseknek semmi közük hozzá!Általába az eszemre hallgatok,mégis egyesek véleménye miatt megváltozom.Sokszor félreértek dolgokat,minden apró dolog miatt hamar felszalad a mérce.Legtöbbször a jó,kedves,aranyos kislányt játszom,de néha azért kibújik belőlem a rossz,dögös,merész csaj.Nem vagyok kitűnő tanuló,de nem is vagyok rossz.4,83 lett az átlagom!!!:D Még a bölcsibe visszamarasztaltak,mivel volt egy kis problémám a beszéddel,így kicsivel később kezdtem meg a sulit.Szerencsére,a betegségem gyógyítható volt,így ma már úgy beszélek,mint a többi ember.